1921
Augusztus 23-án született New Yorkban, bevándorló román zsidó család gyermekeként.
1940
Matematika szakirányból szerzett társadalomtudományi BSc fokozatot a New York-i City College-ban, ahol tagja volt a Sigma Phi Epsilon egyetemi diákkörnek.
1941
A Columbia Egyetemen posztgraduális képzésén szerezte meg mesterfokozatát matematikából, miközben Harold Hotelling támogatásával a közgazdasági tanszéken végezte gyakornoki munkáját.
1942-1946
Katonaként szolgált a légierő meteorológiai részlegén.
1946-1949
A Chicagói Egyetem Cowles Közgazdasági Kutatási Bizottságának munkatársa volt.
1947
Összeházasodott Selma Schweitzer közgazdásszal, akivel a Chicagói Egyetemen ismerkedett meg ugyanebben az évben. Felesége pszichoterapeutaként dolgozott. 2015-ben hunyt el. Házasságából két fia született: David Michael 1962-ben, Andrew Seth 1965-ben, akik mindketten színészek lettek.
1949
Megjelent első tanulmánya, On the Optimal Use of Winds for Flight Planning címmel. Az 1948/49-es tanévre megkapta a közgazdász adjunktusi kinevezését a Chicagói Egyetemen és kaliforniai RAND Corporationnél helyezkedett el.
1949
Kinevezték a Stanford Egyetem közgazdasági és statisztikai adjunktusi posztjára.
1951
A Columbiai Egyetemen szerezte meg a PhD fokozatot.
1956
Elnöke lett az Econometric Society-nek és 1963-ban az Institute of Management Sciences-nek.
1957
Megkapta a John Bates Clark Medal kitüntetést American Economic Association-től.
1959
Választott tagja lett az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémiának.
Tagja lett az Econometric Society-nek, az Institute of Mathematical Statistics-nek, és az American Statistical Association-nek is.
1960-as évek
A kormányzatban dolgozott a Gazdasági Tanács tanácsadójaként Robert Solow mellett.
1967
Díszdoktori címet kapott a chicagói egyetemen, 1971-ben Bécsben, 1972-ben a New York- City University-n, majd 1995-ben az Uppsalai Egyetemen is.
1968
Otthagyta a Stanford Egyetemet, és elfogadta a Harvard Egyetem professzori állásajánlatát.
1972
Megválasztott elnöke lett az American Economic Association-nek.
1972
Harvardi professzorként – megosztva John Hicks-szel – közgazdasági Nobel-díjat kapott.
1979
Visszatért a Stanford Egyetemre.
1986
Megkapta az Institute for Operations Research and the Management Sciences von Neumann-elméleti díját.
1987
Tagja lett a Santa Fe Intézet Tudományos Testületének.
1991
Nyugdíjba vonult.
1994
Alapító tagja volt Pápai Társadalomtudományi Akadémiának.
1995
Tanított a Sienai egyetemen.
2002
Az Operációkutatási és Menedzsmenttudományi Intézetben dolgozott.
2004
Arrow volt az egyik kitüntetettje a Nemzeti Tudományos Éremnek, amelyet George W. Bush adott át a részére a tökéletlen információk felhasználásával történő döntéshozatallal és a kockázatvállalással kapcsolatban végzett kutatásaiért.
2006
A brit Royal Society külföldi tagjává választották.
2013
Arrow megkapta a budapesti Rajk László Kollégium Neumann János-díját.
2017
Palo Altó-i otthonában hunyt el, 95 évesen.
Milyen események, mely személyek segítették pályája kezdetén?
A Romániából emigrált zsidó szülei pontosan tudták, hogy a társadalmi felemelkedés záloga a tanulás. Ezt a gondolatot plántálták be a szülők gyermekükbe is. Első egyetemi évei során Alfred Tarski, lengyel származású amerikai matematikus volt nagy hatással volt rá. A Columbián Harold Hotelling matematikai kurzusára járt. Ennek során nagy feltűnést keltett, hogy diákként megoldotta az Edgeworth-féle adózási paradoxon problémáját. Hotelling szerzett számára ösztöndíjat is a továbbtanuláshoz.
A második világháború éveiben, mint katona meteorológiai modellekkel foglalkozott, így korábbi matematikai előképzettségét fel tudta használni.
Disszertációját eredetileg John Hicks Érték és tőke című könyve alapján akarta megírni, de éppen Hicks Columbia Egyetemen tartott előadását követően fordult érdeklődése a jóléti gazdaságtan irányába. Feleségének köszönhetően ekkor ismerkedett meg M.A Girschik-kel, aki meghívta, hogy töltse a következő nyarat a RAND Corporation-nél.
Hogyan találkozott egyik jó barátjával, Kornai Jánossal?
Kornai Jánossal 1968-ban találkozott először, amikor Arrow meghívta egy szemeszterre a Stanford Egyetemhez tartozó kutatóintézetbe. A meghívás előzménye, hogy Arrow felfigyelt a Lipták Tamással közösen írt, Kétszintű tervezés című tanulmányukra. (Lipták Tamás ekkortájt egyáltalán nem utazhatott külföldre, mert mint 1956-os elítélt, nem kapott útlevelet.) A konkrét kutatáson kívül Arrowt az is motiválta, hogy meg akart ismerkedni olyan kutatókkal, akik a vasfüggönyön túl élnek. Arrow felkészültsége, szakmai és emberi nagyvonalúsága kezdettől fogva lenyűgözte Kornait is, aki számos írásában minderről részletesen is beszámolt.
Milyen értékek mentén végezte munkásságát?
Arrow munkássága során kerülte a nyilvános politizálást. Ezzel együtt köztudottan demokrata-párti szimpatizáns volt, elkötelezett a liberális demokrácia értékei iránt. Volt tanítványai közül többen később szintén Nobel-díjat kaptak. Így – például – Eric Maskin, John Harsanyit, Michael Spence és Roger Myerson is.
Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank posztszocialista országok támogatására létrehozott pénzügyi intézmény tanácsadói testületének tagjaként igyekezett építő kritikával és tanácsaival segíteni a demokratizálódás folyamatában. Visszaemlékezések alapján ismert, hogy Arrow tisztában volt e tevékenysége során azzal, hogy az egyes országok történelmi múltjának ismerete nélkül az elméleti tudása és szakmaisága nem elegendő a tanácsadáshoz.
Arrow-féle lehetetlenségi tétel
Ez egyike a legfontosabb eredményeinek. Egyik tanulmányában matematikai szigorúsággal bebizonyította, hogy nincs tökéletes szavazási rendszer. Amikor a szereplők egymás után többször is szavaznak, akkor a szavazás végeredménye azon is múlik, hogy milyen sorrendben kell választani a különféle lehetőségek között. A tétel azt mondja ki, hogy kettőnél több alternatíva és három vagy több döntéshozó esetén nincs olyan többségi vélemény-aggregálási technika, amely minden igazságossági szempontól elfogadható lenne. Ez a problémája – például – az amerikai elnökválasztási rendszernek, amelyben az egyes jelöltek a saját pártjuk előválasztásai során már kihullhatnak a versenyből, jól lehet, a saját pártjuk jelöltjeként esetenként meg is tudnák verni a másik párt elnökjelöltjét.
Ennek a teóriának a precíz matematika bizonyítása nyerte Arrow számára a közgazdaságtani Nobel-díjat 1972-ben.
Endogén növekedéselmélet
A főáramú közgazdasági elmélet sokáig úgy tartotta, hogy a gazdasági fejlődés alapjában véve tőkefelhalmozással, illetve a munkaképes népesség növekedésével biztosítható. Később sokan, köztük Arrow is megkérdőjelezte ezt a megállapítást. Miért van az, hogy sok hasonló gazdasági és demográfiai jellemzővel rendelkező ország különböző ütemben fejlődik? Arrow válasza az, hogy azoknak az országoknak növekszik a gazdasága a leggyorsabban, melynek szereplői sok erőforrást fektetnek bele az oktatásba, illetve tudományos kutatásba. Ennek eredménye a képzettebb munkaerő, valamint a hatékonyabb munkaeszközök (például számítógépek, elektromos autók) elérhetősége, amelyek mind hozzájárulnak a termelékenység és a gazdaság növekedéséhez.
Az egészségügy „erkölcsi kockázata”
Arrow kimagasló eredményeket tett le az asztalra az információ közgazdaságtanban is. Egy 1963-ban megjelent cikkében az egészségügy példáján bizonyította, hogy milyen sokféle problémát okoz az, hogy a betegek nem rendelkeznek elegendő információval saját betegségüket illetően, ugyanakkor viszont arra nincsenek megfelelően ösztönözve, hogy vigyázzanak az egészségükre, ha rendelkeznek olyan biztosítással, amely a gyógyítás minden költségét átvállalja. Ez a probléma súlyos erkölcsi dilemmákhoz vezet minden esetben – innen a témakör elnevezése.
1921.8.23 – 2017.2.21