1899
December 5-én született Bedfordban. Édesanyja walesi zsidó családból származott, apja litván zsidó bevándorló volt.
1914 körül
Londonba költözött, és egy rövid St Paul’s-i kitérő után a Repton Schoolba járt. 1918-ban megnyerte Repton távolugró bajnoki címét.
1918
Az első világháború végén hadnagyként szolgált a brit hadseregben, de 1919-ben sportsikereit már Cambridge-ben folytatta, ahol jogot tanult. Az 1920–23-as Oxford–Cambridge versenyeken nyolcszor győzött 100 és 200 méteres síkfutásban és távolugrásban.
1924
A párizsi Olimpián 4×100 méteres váltóban ezüstérmet szerzett, 200 méteren hatodikként végzett. 100 méteren aranyérmes lett, az olimpiák történetében először európai sprinterként.
1925
Egy távolugró versenyen lábát törte, így kénytelen volt felhagyni az aktív sportolással.
1926
Visszatért polgári szakmájához és az 1940-es évekig az Inner Temple ügyvédjeként praktizált.
1978
Január 14-én az enfieldi Chase Farm kórházban halt meg. Temetése a Tűzszekerek című film egyik záró jelenete volt. A híressé vált képsorokat, a fehér ruhás fiatal brit férfiak futását a tengerparton a 2012-es Londoni Olimpia nyitó ceremóniáján is megidézték.
Sportos munkákat végzett
1925-ben lábát törte, ezután sportadminisztrátorként dolgozott az amatőr atlétikában. Az 1928-as amszterdami játékokon a brit válogatott felkészülését irányította, majd 40 évig dolgozott sportújságíróként.
A Hodford Road 2. szám alatt – a két világháború közötti időszakra jellemző ikerházban – élt, számos könyvet írt, emellett a Sunday Times atlétikai tudósítója (1925–1967), valamint a BBC rádió munkatársa is volt. Több atlétikai témájú könyvet írt, a Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetségben (IAAF) pedig Angliát és Észak-Írországot képviselte.
1950-től volt az Atlétikai Statisztikusok Szövetségének tiszteletbeli elnöke. 1968 és 1975 között a Brit Atlétikai Szövetség elnöke tisztét töltötte be.
Érdekesség
Az olimpia előtt tudomására jutott, hogy 100 és 200 méteren, a 4×100 méteres váltóban és távolugrásban is nevezni akarják. Ezért „egy híres nemzetközi sportoló” aláírással levelet juttatott el a Daily Expresshez, melyben felhívja a figyelmet arra, hogy az ugyanazon napon 14 órakor kezdődő távolugrásban és a 14.30-kor kezdődő 200 méteres futásban ugyanaz a versenyző érdemben nem tud részt venni. A levél elérte a célját: távolugrásban nem kellett indulnia.
Tűzszekerek
A Tűzszekerek című film (1981) tette Harold Abrahams nevét ismertté szerte a világban. A film egy pályatársával, a skót Eric Lidell-lel folytatott nemes versenynek, az akaratnak és kitartásnak és egy hihetetlen olimpiai teljesítménynek állít emléket.
A világ legjobb 100 yardos időeredményével rendelkező Liddell az olimpia előtt bejelentette, hogy vasárnap, a nyugalom napján – amikor is az Úrral és pihenéssel tölti az idejét – még az olimpia miatt sem változtat heti menetrendjén, így nem indul 100 méteren az olimpián. Egyesek szerint maga az angol király is megpróbálta rábeszélni, hogy „a haza dicsőségéért” mégis versenyezzen, Liddell azonban így felelt: „Isten parancsa előbbre való, mint a haza dicsősége. Vasárnap nem futok.” Liddellt átnevezték a 400 méteres futásra, ahol aranyérmet szerzett hazájának. „Az első 200 méteren olyan gyorsan futottam, amennyire csak tudtam, majd Isten segítségének köszönhetően a második 200-on még erősebb voltam” – nyilatkozta a The Guardiannek.
Az Abrahams-Liddell-párharc végülis nem maradt el az olimpián. A 200 méteres síkfutásban mindketten döntőbe jutottak, de egyiküknek sem sikerült arany érmet szereznie. Liddell harmadik, Abrahams hatodikként ért célba.
Származása
A 19. század második felében a litván, főként vidéken felnövő fiatalok egy fajta depolonozációs hatásra már Szentpétervár és Moszkva egyetemeire jártak, kevésbé a varsóira. Azonban az erőszakos oroszosítással szemben születő nemzeti mozgalom már egy saját nyelvet beszélő nemzeti állam létrehozását célozta.
Bár a cirill betűs abc-t felváltotta latin betűs és egyre nagyobb számban jelentek meg saját, litván nyelvű könyvek, kiadványok, amik nagyban hozzájárultak a litván nemzettudat erősítéséhez, a folyamatot megtörte az 1867–68-as nagy éhínség, melynek hatására megkezdődött a kivándorlás. A cél főként Amerika és az angolszász országok voltak. 1868 és 1914 között a lakosság 20%-a hagyta el a hazáját.
Harold két bátyja közül Adolphe a brit sportgyógyászat egyik megalapozója, Sidney pedig távolugró volt, aki tagja volt az 1908-as 1912-e olimpia brit csapatának.
Korai sporttevékenysége
Valószínűleg jóval idősebb bátyjai is inspirálhatták, hogy már nagyon korán elkezdett sportolni. Nyolc évesen már versenyeken indult és 12 évesen már 100 yardon 14 másodperces idővel nyert is. Származása miatt egész életében kisebbségi komplexusban szenvedett. Egyes vélemények szerint épp ebből táplálkozhatott akaratereje és kiolthatatlan győzni akarása.
Bár az 1920-as antwerpeni olimpián már részt vett, de végül sem távolugrásban, sem futásban nem sikerült a döntőbe kvalifikálnia magát. A brit csapat 4×100 méteres váltóban csalódást jelentő hatodik helye után úgy döntött, csak a sprint számokra fog koncentrálni.
Hogy az 1924-es olimpiára sikerrel tudjon felkészülni, személyi edzőnek Sam Mussabinit vette fel. Ezzel ő lett az első amatőr sportoló, aki szakmai tanácsokért, felkészítésért fizetett edzőjének. A felkészülést testvére, Sidney is segítette.
Az olimpiára való felkészülés során ugyanazon a napon két rekordot is túlszárnyalt. Távolugrásban 7, 37 méteres ugrását 32 évig nem tudták megdönteni. 100 yardon elért 9,6 mp-es eredményét pedig csak az enyhe lejtő miatt nem hitelesítették. Az Amatőr Atlétikai Szövetség 1924-es bajnokságán – ez megfelelt akkor a világbajnokságnak – azonban már 9,9 másodperc alatt nyerte meg a 100 yardot.
Közben azonban egy új ellenféllel is számolnia kellett. A skót Eric Liddell 100 yardon 9,7 másodperces eredményt ért el, ami jobb volt Abrahams legerősebb eredményeinél. Ez is közrejátszhatott személyi edzője foglalkoztatásában, akivel a rövid távra készülve főként a rajtot és a stílusát csiszolták.
A párizsi olimpia
Az 1924-ben megrendezett Párizsi Olimpiáról a 100 méteres síkfutása volt a legemlékezetesebb. A selejtezőben 10,6 másodperccel megdöntötte az olimpiai rekordot, az elődöntőben pedig ugyanilyen időt ért el. A döntőbe Abraham jutott be először, ismét 10,6 másodperccel.
„Az elődöntőben beragadtam a rajtnál, de így is sikerült nyernem – mondja egy 1956-ban készült riportban. Sokan úgy gondolták, hogy ez volt az addigi legjobb teljesítményem és azt kérdezgették, „mi történt volna, ha nem ragadsz be a rajtnál? Nem futottál volna jobb időt?” A válaszom nem, mert olyat hajtottam végre, amire sohasem lettem volna képes, ha nem maradok le az elején.”
A döntőben két kiváló amerikai futóval Jackson Scholz-cal és Charles Paddockkal (aki az előző olimpia nyertese és világbajnok is volt) mérte össze tudását és megnyerte a döntőt. Hihetetlen módon Abraham három olimpiai rekordot elérő teljesítményt állított fel 26 óra leforgása alatt, és ő lett az első európai és első brit, aki olimpiai aranyérmet nyert 100 méteres síkfutásban.
Abrahams a 4 x 100 méteres váltó első tagjaként még egy ezüstérmet is szerzett.
A Chariots of Fire című film, amely Abrahamot igazán ismertté tette, Haroldot kívülállóként mutatja be az 1924-es olimpián, akit vallása miatt kiközösítettek, bár Abraham soha nem volt gyakorló zsidó. Norris McWhirter, Abraham kollégája és barátja azt írta teljesítményéről, hogy „pusztán személyisége erejéből és nagyon kevés szövetségesével sikerült az atlétikát kiskorúból nagy nemzeti sportággá emelnie”.
1899.12.15 – 1978.1.14