Hajós Alfréd

1878
Február 1-jén született Budapesten, Magyarországon, Guttmann Arnold néven.

1899
A József Műegyetemen műépítészi (építészmérnöki) oklevelet szerzett.

1894-1904
Nemzetközi sportkarriert futott be.

1899
Építészmérnöki karriere elindult.

1906
Nevét Hajós Alfrédra változtatta.

1908
Feleségül vette Blockner Vilmát, egy fia született.

1955
November 12-én elhunyt Budapesten, Magyarországon.

Családi tragédia miatt kezdett el versenyszerűen úszni

Hajós Alfréd (Guttmann Arnold) sportolóként úszott, atletizált, tornázott. Érmeket szerzett síkfutásban, gátfutásban és diszkoszvetésben is. Bajnokságot nyert az első magyar labdarúgó csapattal. Négy évesen édesapja elvitte a Scholtz-féle dunai uszodába, ott tanult meg úszni. A családot kilenc évvel később szörnyű tragédia érte. A rajongva szeretett édesapa belefulladt a Dunába. Arnold, a legidősebb fiú megfogadta, hogy kiváló úszó lesz és apja emlékére versenyeket fog nyerni. Öt évvel később, 18 évesen már ott volt az olimpián.

Ő volt a Magyar Delfin

Az első újkori olimpiai játékokon Hajós a 100 és az 1200 méteres úszásban is olimpiai bajnok lett, 100 méteren 1:22,2 perces, 1200 méteren 18:22,2 perces eredményével. Az 500 méteren való szereplést a rossz időbeosztás miatt le kellett mondania. A Rudas fürdő vizéhez szokott Hajós 11 fokos, hullámzó tengervízben versenyzett. Testét előzőleg faggyúval kente be, így védekezve a hideg ellen. Utólag bevallotta, ott és akkor csak azt érezte, hogy mindjárt megfagy! A díjátadásnál a zenekar az osztrák himnuszt kezdte játszani, magyar zászló is csak azért lobogott, mert Stobbe Ferenc újságíró induláskor lopott egyet, „hátha szükség lesz rá”. „Ez a magyar ifjú egy valóságos delfin!” – mondta róla a díjakat átadó görög trónörökös. Így ragadt rá a „Magyar delfin” becenév.

Az építészetben is sikeres lett

Az építészmérnöki diploma megszerzése után Hajós Alfréd előbb Alpár Ignác, majd Lechner Ödön irodájában dolgozott. 1907-ben pedig Villányi Jánossal megalapította saját építészirodáját. Első terveiben még felfedezhető mesterei hatása, Alpártól az eklektika, Lechnertől a szecesszió stílusvilága. 1909-ben nyertek először pályázaton Villányival: megkapták a Borsod megyei Takarékpénztár miskolci épületének tervezését. A debreceni Aranybika szálló újjáépítésének tervezése és kivitelezése pedig országosan is ismertté tette irodájukat.

Ő az egyetlen magyar, aki művészeti és sport kategóriában is olimpiai érmet szerzett

Hajós Alfréd legnagyobb szakmai sikerét az 1924-es párizsi olimpián Lauber Dezsővel érte el, de nem sportban, hanem az építészetben. 1912-1948 között szellemi olimpiát is rendeztek építészet, szobrászat, zene, festőművészet és irodalom kategóriában. Hajós és Lauber – mindketten sportolók és építészek – az „Ideális stadion” tervükkel szereztek ezüstérmet. (Az aranyat nem osztották ki). Mivel ma már nem rendeznek szellemi vetélkedőket az olimpiákon, ma is ő az egyetlen magyar, aki művészeti és sport kategóriában is olimpikon.

Sportsikereinek köszönhette, hogy a II. világháború zsidóüldözéseitől megmenekült

Az olimpiai bajnokok mentességet kaphattak a zsidótörvények hatálya alól, de ez a gyakorlatban nem működött. A holokauszt alatt számos kiemelkedő sportoló vált üldözötté. Hajós Alfréd sportsikereinek köszönhetően a zsidótörvények hatálya alól kezdetben mentességet élvezett. A nyilasuralom idején már az sem számított, hogy olimpiai bajnok, bujkálnia kellett. Mégsem elsősorban magán, hanem a többi zsidó származású sportolón próbált segíteni. Vitéz Halassy Olivér vízilabdázó és úszó olimpiai bajnok – aki házában több zsidó sportolót bújtatott – segített neki ebben.

A Magyar Úszó Egylet (MÚE) bajnoka (1894–1896)

Hajós Alfréd, az úszósportág örökös bajnoka 1894-ben csatlakozott az akkor alakult Magyar Úszó Egylethez (MÚE). Úszópályafutása mindössze három évig tartott. Már ebben az évben a MÚE Lukács-uszodai „derbijén” (1894) megnyerte az 500 méteres ún. kitartó úszást. 1895-ben valamennyi versenyen fölényesen győzött. (A bécsi úszóderbin a 100 méteren, Európa nem hivatalos bécsi úszóbajnokságán a 100 méteres gyorsúszásban és a 68 méteres „kísérő versenyben“ nyert. A verseny másnapján elnyerte Ausztria bajnoki címét is. Megnyerte a MÚE siófoki nemzetközi versenyét és a nem hivatalos magyar „bajnokversenyt“.) Az olimpiai próbaversenyeken előbb 100, majd 500 méteren is győzött, ezért az 1000 méteres versenyt már meg sem rendezték, mert csak egy kvóta volt az úszók számára. Nem sokkal később azonban búcsút intett az úszósportnak, új egyesülete, a BTC egy új „rugdaló” sportágában, a futballban próbálta ki magát. Hajós úszósikereit az ún. magyar tempónak, azaz a váltott karral történő, lábmunka nélküli úszásnak köszönhette. (Igazából módosított a magyar tempón: a karok csapásával egyidejűleg csekély lábmozgást, egyensúlyozó mozdulatokat is végzett.)

Budapesti Torna Club (1901-1904)

Első olimpiai bajnokunk hazatérése után búcsút intett az úszásnak, és folytatta egyetemi tanulmányait. Eközben – professzorának rosszallása ellenére – bajnoki érmeket szerzett síkfutásban, gátfutásban és diszkoszvetésben is. Hamarosan megismert egy új sportágat, amelynek teljesen a hatása alá került: a „futballt”. A Budapesti Torna Club csapatában 1897-ben játszott először, mint csatár. A csapattal kétszer bajnokságot is nyert 1901-ben és 1902-ben, és csapatkapitányként, balösszekötői szerepben játszott a magyar válogatott első hivatalos mérkőzésén az osztrákok ellen 1902-ben. Az aktív sportolást 1904-ben fejezte be. Életének későbbi szakaszában sem távolodott el a sporttól. 1906-ban a labdarúgó válogatott szövetségi kapitánya volt, az irányítása alatt játszott 3 mérkőzésen a válogatott egy győzelmet és két döntetlent ért el. 1907-ben a magyar-cseh mérkőzés játékvezetőjeként szerepelt. Később a Magyar Labdarúgó Szövetség és a Magyar Úszó Szövetség egyaránt alelnökének választotta. A magyar futball 50. születésnapján, az 1947. május 4-én rendezett Magyarország-Ausztria mérkőzésen ő végezte el a kezdőrúgást. Mellesleg újságíróként a Pesti Napló munkatársa, rovatvezetője (1903–1908), a Sportvilág szerkesztője (1904–1906) is volt. A háború után a Magyar Olimpiai Bizottságban elnöki tanácsadóként dolgozott.

A Hajós és Villányi építésziroda

Hajós Alfrédot 1904-ben Villányi János társként irodájába vette be és az I. világháborúig sokféle stílusú és funkciójú épületet terveztek. Első megvalósuló tervük a Református Egyház Székháza volt, szecessziós stílusban. Az épület 1908-1909 között Hajós tervei alapján készült az építésziroda kivitelezésében. Hajós nemcsak az épületet tervezte, hanem a belső berendezések nagyrészét is. 1910-ben a debreceni Aranybika Szálló újjáépítésének tervezését, kivitelezését is ők bonyolíthatták le. Hajósék az egyemeletes szállót alakították át egy háromemeletes, háromcsillagos, szecessziós stílusban épült szállodává. Terveikben 192 szoba, földszinti kávéház, éttermek, díszterem, fürdő és színház szerepelt. Az építkezést még az I. világháború sem akadályozta meg, így 1915. szeptember 4-én megnyitotta kapuit az Aranybika. A Vakokat Gyámolító Országos Egyesület lechneri vonásokat mutató székháza 1912-ben épült Hajós Alfréd és Villányi János tervei alapján. Hajós sikeresen vett részt számos középületre kiírt pályázaton, melyek főként vidéki megbízásokhoz juttatták. Tervei alapján épült meg többek között a szabadkai bankpalota, a miskolci Hitelintézet Palota, a pozsonyi leányiskola, a lőcsei gimnázium, a szombathelyi Vakok Intézete, a győri versenyuszoda, több vidéki város gyógypedagógiai intézete és sporttelepe. Hajós sporthoz fűződő szoros kapcsolata építészeti tevékenységében először a Nemzeti Stadionra 1913-ban beadott közös Hajós-Villányi terven mutatkozik. Ennek megvalósulását a világháború meghiúsította.

Az I. világháború után önállóan dolgozott

Az 1920-as években Európa-szerte fellendült a stadionok, sporttelepek, korszerű versenyuszodák létesítése. Hajós Alfrédnak is végre megvalósulhatott az első sportlétesítmény-terve. Aschner Lipót kérte fel az UTE labdarúgó-stadionjának tervezésére. Ez volt első magyar létesítmény ami a „stadion” nevet kapta. A 200 páholy- és 20 ezer férőhelyes Megyeri úti sportlétesítményt 1922-ben avatták fel, amely építése idején Európa legmodernebb stadionjának számított. 1924-ben stadion tervével, melyet Lauber Dezsővel közösen készített, ezüstérmet nyert a párizsi olimpia művészeti versenyén, az első díjat nem adták ki. 1929-ben a főváros tanácsa tervpályázatot írt ki egy fedett uszoda elkészítésére. A pályázaton az első és a harmadik díját is Hajós Alfréd nyerte, így ő tervezhette meg az uszodát. 1930. március 17-én tették meg az első ünnepélyes kapavágást és december 4-én már próbaversenyeket rendeztek az uszodában. A nemzeti uszoda már állt, de a nemzeti stadion ügye még mindig nem volt megoldva. Hajós hat nagyobb és néhány kisebb sportlétesítményt tervezett. Megvalósítását ismét keresztülhúzta a háború. A Népstadion majd csak az 1950-es években épült fel ugyanitt. Hajós csalódásként élte meg, hogy terveiből semmit sem használtak fel. Számtalan strandot és fürdőt tervezett: a miskolci Selyemréti Strandot, a szegedi Ligetfürdőt, a balassagyarmati strandot és a Pünkösdfürdői Strandot.

A II. világháború után

A háború után segített az újjáépítésben. Sorra hozta rendbe mestere, Alpár Ignác megsérült házait, a Vajdahunyad várát vagy éppen a Tőzsdepalotát. Építészirodáját nem nyithatta meg újra. Ezt is emelt fővel vette tudomásul. Bár nyugdíjba mehetett volna, élete végéig aktívan dolgozott, mint építész. 1949-ben ő tervezte a Holokauszt emlékművet a Kozma utcai temetőbe. 1955. november 12-én halt meg, Budapesten. A Kozma utcai izraelita temetőben, családi sírban nyugszik. Temetésén Mező Ferenc, a Magyar Olimpiai Bizottság tagja és Dávid Károly Kossuth-díjas építész búcsúztatta. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2005). Önéletrajzi könyve, az „Így lettem olimpiai bajnok” 1956-ban, halála után egy évvel jelent meg. Rangos szakmai és állami elismeréseket, kitüntetéseket kapott: Építész Aranydiplomát, a Sportérdemérem arany fokozatát, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság oklevelét, Magyar Örökség-díjat és posztumusz Ybl Miklós-díjat. Az Úszósport Hírességeinek Csarnoka tagja. 1981 óta a Zsidó Sporthírességek Csarnoka tagja.

1878.2.1 – 1955.11.12