Balatonfüreden a maga idejében nem nagy lélekszáma ellenére is jelentős zsidó közösség élt és dolgozott.
Az első „füredy sidót” 1730-ban jegyezték be egy adóösszeírásban, negyven évvel később már négy családot, tizenkilenc személyt vettek számba. Letelepedésüket nehezítette, hogy házvételre vagy házépítésre csak a reformkorban kaptak engedélyt, a kereskedési, iparűzési, letelepedési szabadságot 1840-től törvény biztosította számukra. Legkorábban a fürdőtelepen, „Savanyúvízen” teremtettek egzisztenciát: vendéglőt béreltek, mészárszéket, pálinkaházat működtettek – a fürdővendégek kiszolgálása biztos megélhetést nyújtott számukra.
Oesterreicher Manes József, aki izraelita létére II. József türelmi rendelete folytán kaphatta meg a doktori képesítést, 1786-tól öt évig volt a savanyúvízi fürdő első orvosa. Nemcsak a fürdőt igyekezett fejleszteni, korszerűsíteni, a szegények részére is kórházat létesített a faluban, gyerekeiket ingyen kezelte.
A szőlőtermelő zsidók a filoxéravész után elsőként telepítették be birtokaikra a szőlőpestisnek ellenálló fajtákat, meghonosították a korszerű termelési technikákat. Vezető szerepük lett a borügynöki hálózat megszervezésében, a borkereskedelemben is. A füredi gazdatársadalom régi vezetői és az új szőlőbirtokosok közös munkája teremtette meg a 20. század elejére a magas szintű füredi borkultúrát. Az országos versenyeken nem ment ritkaságszámba az aranyéremmel kitüntetett bor, a füredi borok híre egész Európában elterjedt.
A hitközséget 1872-ben, a kiegyezés után jegyezték be „autonóm ortodox izraelita anyahitközségként”. Történetének első jelentős dátuma azonban 1855. május 30. ,ekkor vásárolták meg Füred-faluban a reformátusoktól a középkori Szent Margit templom alapjaira épült ó-templomot. Ez az épület volt kilencven évig, 1944-ig a zsinagóga. Izraelita elemi népiskola fél évszázadig működött Balatonfüreden, megszűnte után Goldstein Ezra rabbi jesivában (héber nyelven) folytatta a vallásoktatást.
Az első világháborúban a füredi zsidó katonák közül öt halt hősi halált, és öten érdemeltek ki olyan magas kitüntetést, amely tulajdonosait mentesíthette volna a zsidóságot sújtó rendelkezések hatálya alól. A két világháború között az izraeliták száma 42 családban 150 személy, a férfiak közül foglalkozás szerint 12 kereskedő, 10 iparos, 4 gazdálkodó, 2 ügyvéd és 3 orvos, mindannyian a község megbecsült polgárai.
1942-ben a második zsidótörvény következtében az évtizedek munkájával megteremtett javak új birtokosok tulajdonába kerültek, a hozzá nem értők kezén pusztulni kezdtek a szőlők, tönkrement a borospince, veszteségessé váltak a korábban virágzó üzletek. Az 1944-es évben teljessé vált a tragédia: a hitközség 156 tagját deportálták majd haláltáborba hurcolták. Közülük tizenöten élték túl a holokausztot, a gyermekek közül egyetlen egy sem.
Olti Ferenc