1892
Blum Zoltán, vagy ahogy becézték, Blumi, Pápán, látta meg a napvilágot január 3-án. Édesapja Blum Pál kereskedő, édesanyja Haas Ilona volt.
1902
A gyermek sport iránti szeretete korán megmutatkozott. Pajtásaival legjobban a labdát szerette kergetni, amiben hamarosan testvéröccse, a nála két évvel fiatalabb Miklós is részt vett.
1905
A család Budapestre költözött, a fivérek pedig a Ferencvárosi Torna Clubban kezdtek futballozni. Először Zoltán csatlakozott a klubhoz, aki tizennégy évesen már zöld-fehér sasok között villogtatta ifjonci tehetségét; majd öccse Miklós is követte őt, akit az egyszerűség kedvéért sportkörökben csak Blum II-nek neveztek el.
1911
Blum Zoltán tizenhét éven keresztül volt a Ferencváros játékosa, mely idő alatt négy bajnoki címet és két Magyar Kupát nyert a csapatával.
1912
A csöndes, sovány, középmagas fiú a magyar válogatott tagja lett. Ugyanabban az évben a stockholmi nyári olimpiai játékokra kiutazó csapatban is játszott. Fáradhatatlan küzdeni akarással bíró játékos volt.
1915
Blum öccse, a mindössze huszonegy esztendős Miklós az első világháborúban hősi halált halt.
1918
Októberben feleségül vette élete szerelmét, Taub Irént, akivel jóban-rosszban a végsőkig kitartottak egymás mellett. Elsőszülött fiukat, Blum korán elveszített testvére emlékére, Miklósnak kereszteltették.
1921
A végtelenül tehetséges, szorgalmas és ambiciózus fiatal labdarúgót az év játékosának választották.
1924
Tagja volt a párizsi nyári olimpiai játékokra kiutazó labdarúgó válogatottnak, tartalékként utazott el a csapattal, ám nem lépett pályára.
1925
Blum Zoltán végtelenül büszke volt a magyarságára. Több mint négyszáz alkalommal állt a pályára a Ferencváros színeiben, ezek közül több mint kétszáz esetben bajnoki mérkőzésen szerepelt, és összesen öt góllal járult hozzá klubjának sikeréhez.
1927
Egy évig a Budai 33 FC játékosaként találkozhattak vele a labdarúgás szerelmesei.
1928
Blum Zoltán két évig a Somogy SC, majd a Váci Reménység játékosa volt.
1930
Játékos-pályafutása után is a Ferencvárossal maradt, ahol egykori játékostársát, a nagy hírű Tóth Potya Istvánt követve hét éven keresztül vezetőedzőként irányította a csapatot, amely időtartam önmagában rekordnak számított.
1932
A Ferencváros Blum eredményes tevékenységének is köszönhetően lett kupagyőztes. Szintén az ő nevéhez kötődik a Ferencváros labdarúgócsapatának legendás, százszázalékos bajnoksága az 1931/32-es labdarúgóidényben.
1933
Csapata Magyar Kupa-győzelmet aratott, majd 1935-ben megismételte a Kupa-győzelmet.
1937
Búcsúévében megnyerték a Közép-európai Kupát. Blum rövid időre a Nagyvárad edzőjeként tűnt fel.
1946
Romániában az 1946/47-es szezonban az ITA Arad csapatát edzette, amellyel román bajnoki címet nyertek.
1959
Hosszú, méltósággal viselt betegség következtében hatvanhét éves korában hunyt el. Hamvait a Kozma utcai zsidó temetőben helyezték örök nyugalomra.
“A futballozáshoz ép erkölcsök kellenek, romlatlan test és tiszta lélek.”
A fenti megfogalmazás személyesen Blum Zoltántól származik. Kortársai, illetve aktív játékos éveinek krónikái szerint nem csupán beszélt erről, hanem a személyiségjegyei és csapatjátéka is alátámasztották szavait. Magánéletében ugyancsak a végsőkig tisztességes és hűséges jellemű férfi, férj és édesapa volt. Kritikusai tollából olvasható ugyan, hogy lövései pontatlanok voltak, és nem tartozott a legjobb gólszerzők közé. Blum csak ballábbal rúgott hibátlanul, ami némileg gyengítette teljesítményét, ám soha nem hozott szégyent a magyar címeres mezre. A válogatott büszke tagjaként minden egyes szereplése során a lehető legjobbat igyekezett kihozni játékából.
Kint volt a párizsi olimpián, mégsem szerepelt mérkőzésen
Az 1924. évi nyári olimpiai játékok labdarúgó tornájára kizárólag meghívásos alapon lehetett kijutni. A német együttes nem vett részt, Anglia is távol maradt, a portugálok visszaléptek, ennek ellenére mégis huszonkét együttes jelent meg, hogy eldöntsék, ki a legjobb közülük. Európában ekkor még alig gondoltak arra, hogy Dél-Amerikában létezik egyáltalán labdarúgás, amíg nem találkoztak az olimpiát megnyerő Uruguay csapatával. A magyar válogatott tizenegy Kiss Gyula szövetségi kapitány vezetésével Biri János, Braun József, Eisenhoffer József, Fogl Károly, Guttmann Béla, Hirzer Ferenc, Jeny Rudolf, Mándi Gyula, Obitz Gábor, Opata Zoltán és Orth György játékosokból állt. Blum Zoltán a 12 tartalék egyike volt. Az első mérkőzés a lengyelek ellen 5-0-ás magyar győzelemmel zárult. Gólszerzőink Hirzer, Eisenhoffer és Opata voltak, ám a második mérkőzésen a magyar gárdát elérte az „egyiptomi csapás”, mely során vereséget szenvedett az afrikai csapattól, amivel olimpiai szereplése is véget ért.
Labdarúgópályafutását követően Tóth Potya István örökségét igyekezett továbbvinni
Tóth Potya István volt az első, aki felvetette egy edzői testület létrehozásának az ötletét, és elsőként vezette be az edzésnaplót Magyarországon. Számos további haladó szellemiségű kezdeményezés kapcsolódott a nevéhez a bemelegítéstől kezdve a téli alapozásig. Elképzelése az 1920-as évek első trénerkollégiumával valósult meg. A világháború alatt üldözöttek százait bújtatta hosszabb-rövidebb időre Telepes utcai házában, vagy biztosított számukra hamis papírokat a túléléshez. A titkos társághoz tagként vagy külső támogatóként számos pályatársa is csatlakozott. Közöttük volt Kertész Géza, Jánosi Béla, Fogl Károly, Bodola Gyula és még többek mellett Blum Zoltán is. Számos sportolót és művészt sikerült megmenteniük, ám Blum fiát már nem sikerült életben tartani. A fiatal Miklós mártírhalált halt, sosem tért vissza a kötelező munkaszolgálatról. A Gestapó fogságába került Tóth a kínzások ellenére sem adta ki társai nevét. Őt Kertész Gézával együtt kivégezték, de Blum Zoltán és felesége a lehetetlennel határos módon túlélték a háború borzalmait.
Halotti anyakönyvi kivonatának foglalkozás rovatába azt állt: „gombcsiszoló”
Blumnak és családjának a Kozma utcai zsidó temetőben áll a sírja. Az Ferencváros Torna Club, melynek életében mindig fontos szerepet töltött be a hagyományok őrzése, a korábbi legendák emlékékének ápolása, az Albert Alapítvány, a Fradi Múzeum és az FTC Baráti Kör részvételével felújította Blum Zoltán családi síremlékét, melyet a futball-legendára visszaemlékezve ünnepélyes keretek között 2022. tavaszán koszorúztak meg.
Játékos pályafutása magyar bajnokságokon
Blum Zoltán a Ferencvárosi Torna Clubnál játékosként eltöltött tizenhétéves pályafutása alatt összesen négy bajnoki címet szerzett. Az 1911/12. illetve az 1912/13. évi amatőr bajnoki idényben az FTC kétszer is megismételte az előző idény bajnoki eredményét, így egymás után öt alkalommal szerzett bajnoki címet. Az 1925/26. és 1926/27. évi bajnoksági eredmények is hozták a papírformát. A ferencvárosiak a jól megérdemelt bajnoki serleggel távozhattak az idény végén.
Játékos-pályafutása az olimpiai játékokon
Az 1912. évi stockholmi nyári olimpiai játékokon a labdarúgótornát június 29. és július 5. között rendezték meg. A sorsolás eredményeként a magyar csapat erőnyerő volt. A második fordulóban az angol csapat elleni küzdelmet eleve kilátástalanná tette az a tény, hogy az ellenfél kilenc játékosa is profi csapatban szerepelt. Rutinjukon és hidegvérükön túl a vitathatatlanul nagyobb tudásuk, erejük, harmonikusabb játékuk és gólképességük segítette őket győzelemre. Ám a stockholmi olimpián vigaszdíjért is folyt a játék. Az olimpia másik érdekessége volt, hogy a magyar küldöttségnek először voltak tagjai a Ferencvárosból, ekkor viszont Blum Zoltánnal együtt rögtön tizenhatan is indulási jogot szereztek. A vigaszágon a második fordulóban a magyar csapat biztos győzelmet aratott a német válogatott ellen. A vigaszági döntőben pedig elegáns játékkal kerekedett a Hugo Meisl által vezetett osztrák válogatott fölé, ami nagyon értékes győzelemnek számított. A magyar csapat erőfeszítéseivel az ötödik helyet, továbbá a vigaszdíjként szolgáló díszes ezüstserleget vívta ki magának.
Edzőként is igyekezett győzelemre vezetni egykori klubcsapatát
Aktív játékos-pályafutása után hét dolgos éven át edzőként dolgozott. A bajnoki címek terén csupán egyetlen eggyel maradt el elődje, a három egymást követő bajnoki győzelemmel büszkélkedő Tóth István mögött. Blum munkássága alatt született meg a csapat tizenkettedik bajnoki aranyérme, ami az 1931/32-es év úgynevezett százszázalékos győzelmét hozta, amikor mind a huszonkét meccset – amely alatt 105 gólt rúgtak, de csak 18-at kaptak – sikerült megnyerniük. A Blum Zoltán irányította Fradi fedezetsorát Sárosi György mellett Lyka II Antal és Lázár Gyula alkotta, ami a T-betűs támadósorhoz – Táncos, Takács, Turay, Toldi és Kohut Vilmos – hasonlóan bivalyerős volt. Az 1933/34 évi bajnoki címet is kivívta magának a Ferencváros labdarúgócsapata. A magyar kupát 1933-ban ötödik alkalommal hódították el Blumék. „A Ferencváros Sárosi fölényes centerjátékával lehengerelte az Újpest csapatát.” – adott hírt a Nemzeti Sport másnapi száma a sokkolóan egyoldalú, 11-1-es eredménnyel végződő mérkőzésről.
Edzőként a Mitropa Kupán
A Mitropa Kupa – vagy más néven a Közép-európai Kupa – Európa első nemzetközi labdarúgó kupasorozata volt. Első találkozójára 1927-ben került sor. A mérkőzéseket Közép-Európa legjobb csapatai játszották egymás ellen. A kupát a Ferencváros TC a történelme során 1928-ban nyerte el először, bár Blum Zoltán – Pataky Mihály és Schlosser Imre társaságában – eddigre már felhagyott az aktív játékkal. A második világháborúig Magyarország négy alkalommal is kupagyőztesként szerepelt az európai tornán. 1937 februárban magyar javaslatra a néhai nagy osztrák futballvezér emlékére Meisl Kupára akarták változ¬tatni az esemény nevét, de ezt később elvetették. Blum edzői pályafutásának búcsúévében a Közép-európai Kupa történetének tizenegyedik kiírására került sor, ahol Ausztria, Csehszlovákia, Magyarország és Olaszország három csapattal, Svájc két csapattal, Jugoszlávia és Románia pedig egy csapattal képviseltette magát. A kupát hatalmas küzdelemben a Ferencváros immár második alkalommal nyerte el.
1892.1.3 – 1959.12.25