1845
Június 7-én született Veszprémben zsidó szülők gyermekeként. A veszprémi székesegyház elsőhegedűsénél, Liedl Lipótnál kezd hegedülni, majd Pest-Budán Ridley-Kohn Dávidnál folytatja tanulmányait.
1856
A bécsi konzervatórium diákja lesz.
1857
Szeptember 27-én hangversenyt ad a veszprémi székesegyházban.
1858
Kitüntetéses diplomát, és vele járó ezüst medált szerez a bécsi konzervatóriumban.
1859
Mivel a továbbtanulást nem tudják szülei finanszírozni, két éven át apjával szekéren, illetve gyalog járja be Európát.
1861
Az akkori zenei világ központjának számító Párizsba érkezik. Magánestélyeken fellépve megismerkedik Berliozzal és Rossinivel. Hannoverbe utazik, ahol Joachim Józsefnél tanul.
1864
A Hannoverben töltött két év után a lipcsei Gewandhausban adott hatalmas sikerű koncertje miatt meghívják Düsseldorfba koncertmesternek.
1868
Anton Rubinsteinnel és Alfredo Piattival koncertezik Londonban. Ekkorra már megengedheti magának, hogy egy kiváló Stradivari-hegedűt vásároljon. Rubinsteintől meghívást kap, hogy a szentpétervári konzervatórium hegedűprofesszora legyen. Eredetileg három évre szól az ajánlat, de végül összesen negyvenkilenc évet tölt az intézményben. Kulcsszerepet játszik az orosz hegedűiskola megalapításában.
1872
A cári balett szólóhegedűse.
1874
Zsidó származása ellenére megkapja az „őfelsége szólistája” titulust, mely rendszeres, külön jövedelemmel járt. Felveszi az ortodox keresztény vallást és feleségül veszi Nagyezsda Jevgenyjevna Pelikant. Négy lányuk születik. Auer egy idő után elhagyja családját, de anyagilag továbbra is gondoskodik róluk.
1883
Az Orosz Zenei Társaság zenekarának karmestere.
1895
Orosz nemesi címet kap.
1903
Cári államtanácsossá nevezték ki.
1906
Utolsó budapesti koncertjét tartja.
1917
A bolsevik forradalom kitörése miatt az Egyesült Államokba emigrál. Hamar beilleszkedik az új közegbe és a rangos Julliard School tanára lesz.
1924
Hivatalosan is elválik első feleségétől és zongorakísérőjét, Wanda Bogutska Steint veszi el.
1925
Nyolcvanadik születésnapját egy Carnegie Hall-i koncerttel ünnepli. Brahms I. magyar táncát játssza.
1926
Amerikai állampolgárságot szerez.
1930
Egy Loschwitzban töltött nyár alkalmával tüdőgyulladást kap és rövidesen meghal. New York-i temetésén tömegek gyászolják.
…már nagyon korán felfigyeltek tehetségére?
Már gyerekként hamar nyilvánvalóvá tette tehetségét. Apja a veszprémi székesegyház első hegedűsénél, Liedl Lipótnál kezdte taníttatni. Rövidesen a budapesti konzervatóriumba küldték. Az iskolai hegedűórák mellett Ridley-Kohne Dávid magánóráira járt. Tanára legígéretesebb tanítványává vált, 1856. március 10-én már hangversenyt is adott, melyről a Hölgyfutár így számolt be: „Tegnap délután az Európa teremben a kis hegedűvirtuóz Auer Lipót hangversenye szép közönség előtt ment véghez. … A remény, mit Auer Lipót jövőjéhez kötnek, nem alaptalan”. „A kis művész tapsokkal halmoztatott el” – írta a Pesti Napló.
…hogy mély barátság fűzte Csajkovszkijhoz?
1875 januárjában ismerkedett meg Auer az akkor még ismeretlennek számító Pjotr Iljics Csajkovszkijjal, aki neki írta Melankolikus szerenád (Op. 26) című hegedűdarabját. Bár a zeneszerző Moszkvában élt, barátság alakult ki közöttük és gyakran látogatták egymást. Csajkovszkij 1878-ban fejezte be D-dúr hegedűversenyét, amelyet Auernek ajánlott. Személyesen adta át neki a kinyomtatott partitúrát, a hegedűművész azonban több ponton kritikával illette a művet: „úgy éreztem, hogy nagy értékei ellenére alapos átdolgozásra szorul, mivel bizonyos helyeken nem volt hegedűszerű, és nem a vonóshangszerek játékmódja szerint íródott”. Auer fölajánlotta segítségét a korrekcióhoz, de késlekedett a javításokkal. A megbántott Csajkovszkij végül a partitúrát inkább a 28 éves Adolf Brodszkijnak ajánlotta, aki 1879-ben Bécsben be is mutatta a hegedűversenyt. Auer később elismerte a mulasztást: „Őszintén beismertem, hogy én voltam mindennek az oka, és neki tökéletesen igazat adtam”. 1890-ben Auer pótolta a tartozást és a barátság rövidesen helyreállt. Csak a zeneszerző váratlan halála vetett véget neki 1893-ban. Auer 1893. október 25-én Münchenben mutatta be a javított darabot.
…hogy Auer temetése zajos médiaeseménnyé vált?
A 85 éves Auer 1930-ban megfázott, tüdőgyulladást kapott, és néhány nap múlva el is hunyt. Özvegye New Yorkba vitette a holttestét, hogy – felfokozott média- és közönségérdeklődés közepette – a hartsdale-i Ferncliff temetőben helyezzék örök nyugalomra. A gyászszertartásról az egyik veszprémi lap is beszámolt 1930. szeptember 7-i számában: „… életveszélyes tolongás volt a New York-i Broadwayn az ortodox kápolna körül Auer Lipót … temetése alkalmából. A temetésen világhírű művészek és közéleti szereplők jelentek meg, akik csak nagy tülekedés árán jutottak a templomba, mert a tömeg betörte a kaput.” A szertartáson Jasha Heifetz Schubert Ave Mariáját, Josef Hofmann pedig Beethoven Holdfény szonátáját játszotta.
Korai sikerek
Auer tizenhat évesen jut el Párizsba, ahol nagy föltűnést kelt – olyannyira, hogy megismerkedik az idős Berliozzal és Rossinivel is. Pályájára döntő hatással van Joachim József, a híres magyar hegedűművész, Brahms és Schumann közeli barátja, akivel Hannoverben ismerkedik meg. Auer mindössze 21 éves, amikor a hamburgi Filharmóniai Társaság zenekarának koncertmestere lesz. Hamburgban alakítja meg vonósnégyesét, amely zajos sikereket arat Európa-szerte: ennek eredménye, hogy a híres Müller vonósnégyes is meghívja Auert prímhegedűsnek. Ettől kezdve mindkét vonósnégyessel koncertezik. De legalább ilyen fontos, hogy a korszak legjelentősebb szólistáival, például a csellista Alfredo Piattival vagy a zongorista Anton Rubinsteinnel is közösen kamarazenél. Az 1860-as évek végén igen jól is keres a koncertezéssel, és ez teszi lehetővé a számára, hogy egy eredeti Stradivari-hegedűt vásároljon magának.
Szentpétervári tevékenység
Auert Anton Rubinstein ajánlja be az általa alapított szentpétervári konzervatóriumba, amelynek legfiatalabb tanára lett. Bár csak három évre szerződött, végül csaknem egy fél évszázadig maradt az intézmény tanára. Sokak szerint vele kezdődött az orosz hegedűiskola virágzása. Zenepedagógusként szigorú volt, megkövetelte a pontosságot, felkészültséget. Nem várta el azonban tanítványaitól, hogy saját stílusát kötelező jelleggel kövessék. „Sok-sok éve tanítok már, és ragaszkodásom ahhoz az alapelvhez, hogy tanítványaim önmagukat fejezzék ki, és ne engem, mindig büszkeséggel tölt el…. Sohasem kíséreltem meg, hogy tanítványaimat valamiféle általam kigondolt korlátolt esztétikai ideálhoz idomítsam, viszont megtanítottam nekik az ízlés általános alapelemeit, melyek segítségével az egyéni stílus ki tud fejlődni”. Kimagasló zenetanári munkássága mellett, melynek olyan óriásokat köszönhet a zenetörténet, mint Jascha Heifetz és Nathan Milstein, Auer a pétervári hangversenyélet meghatározó alakjává vált: többek közt a világhírű Auer-Davidov vonósnégyes elsőhegedűseként.
Auer játékának titka
Auer hegedűjátékában a visszaemlékezések szerint senkiével össze nem téveszthető arányérzéke volt. Előadásmódját utolérhetetlen elegancia, játékát átgondolt zenei formálás és gondos kidolgozottság jellemezte. Ahogy Yehudi Menuhin ír Auer nyolcvanadik születésnapi koncertjének felvétele kapcsán: „Rendkívüli, hogy a tanár Auer Lipót idős korában jobban játszott, mint Ysaÿe, Sarasate, Joachim és a többi virtuózok. Amit tudott, azt tudta, s tudása túlélte a többiek briliáns játékát.”
Karmesteri kezdetek
1883-ban nevezték ki az Orosz Zenei Társaság karmesterévé. A vezénylés és a zenekar irányítása komoly kihívást jelentett Auer számára. Wagnert, Grieget és Beethovent vezényelt bemutatkozó hangversenyén – a közönség és a zenekar legnagyobb megdöbbenésére kotta nélkül. Ezt önéletrajzában így indokolta: „Szilárdan elhatároztam, hogy von Bülow példáját követem, és partitúra nélkül vezényeltem… a karmesternek a virtuózhoz hasonlóan megtanulnia és nem olvasnia kell a kompozíciót”. Kiemelkedőnek tekintette az évadot a teljes orosz sajtó. Vezényléséért kapott összegből egy ösztöndíjat alapított. Rendszeresen fellépett Európa különböző hangversenytermeiben hegedűsként és karmesterként is. Az ő vezénylésével játszottak először Csajkovszkijt a Berlini Filharmonikusok.
Saját iskola
Európai körutazásai során sokhelyütt tanított, illetve tartott mesterkurzusokat. Elözönlötték a tanítványok, népes „kolóniájuk” folyamatosan kísérte turnéin a mestert. Az első világháború kitörését követően sokan Szentpétervárra is utánamentek. 1911-ben beszüntette londoni nyári kurzusát, és Loschwitzban folytatta az oktatást, ahol 30-40 hegedűs gyűlt össze. Önéletrajzában így emlékszik vissza az időszakra: „Loschwitz gyönyörű kis falu… hegedűs központ lett…, mindegyik házban lakott egy-egy fiatal koncerttermi reménység”. Az Auer-iskola rövidesen világszerte elismert lett.
Miután az 1917-es orosz forradalom után már nem tudott visszatérni Pétervárra, 1918-ban Amerikába ment, ahol óriási ünneplésben volt része. Egykori pétervári tanítványai segítették abban, hogy gyorsan visszakerüljön a zenei életbe. Hetvenhárom évesen érkezett New Yorkba, mégis azonnal tanítani kezdett: a Juilliard Graduate School és a Curtis Intézet professzora lett. Később jelentős pályát befutott tanítványait amerikai művészkörökben Auer-gangként emlegették; Gershwin kuplét is írt róluk. Hetvenkilenc évesen a Carnegie Hallban hegedült, nyolcvankét évesen a New York-i Filharmonikusokat vezényelte. 1928. április 28-án, nyolcvanadik születésnapja alkalmából köszöntő hangversenyt rendeztek számára a Carnegie Hall-ban. Tanítványai mellett maga is fellépett: Rachmaninov zongorakíséretével játszotta el Csajkovszkij Melódiáját és Brahms I. magyar táncát – szűnni nem akaró ovációban részesült.
1845.6.7 – 1930.7.15