1894
Július 1-jén születik Odessza zsidó negyedében, Moldavankában.
1911
Leérettségizik, majd a kijevi Pénzügyi és Kereskedelmi Főiskolán folytatja tanulmányait.
1913
Megjelenik első írása az Ognyi című hetilapban Az öreg Slojme címmel.
1916
Szentpétervárra megy, ahol találkozik Maxim Gorkijjal. Az író pártfogásába veszi és leközli két novelláját a Krónika című lapjában.
1918
Riporterként dolgozik Gorkij mensevik, az Új életnek című újságánál ez év júliusáig, mikor Lenin megszünteti a lapot.
1919
Augusztus 9-én feleségül veszi Jevgenyija Gronfeint.
1921‒1925
Legtermékenyebb írói korszaka, mintegy ötven novellája jelenik meg Alekszandr Voronszkij Vörös Ugar és Majakovszkij LEF (A művészetek balfrontja) és Új LEF nevű lapjában.
1925
Házassága megromlik, Jevgenyija Babel Párizsba költözik.
1926
Megjelenik a Lovashadsereg című elbeszéléskötete.
1931
Megjelenik az Odesszai történet című elbeszéléskötete.
1932
Számos kérvény után végre engedélyt kap, hogy elutazhasson Párizsba meglátogatni feleségét. Hezitál a maradás és a visszatérés között, végül mégis visszatér a Szovjetunióba.
1939
Május 15-én koholt vádak (kémkedés, terrorizmus, trockizmus) alapján letartóztatják. A Lubjanka és a Butyrka börtönökben tartják fogva. A letartóztatáskor kéziratait, leveleit elviszik, egy részét megsemmisítik. A szovjet -endszer szemében nem létezővé válik. Nevét törölik az irodalmi lexikonokból, enciklopédiákból, iskolai jegyzetekből.
1940
Január 16-án Lavrentyij Pavlovics Beria (1899‒1953), a szovjet titkosszolgálat vezetője elküld egy 346 névből álló, a nép és a Szovjetunió ellenségeinek nevét tartalmazó listát Sztálinnak, engedélyt kérve kivégzésükre. Babel is szerepel rajta.
1940
Január 27-én végrehajtják a halálos ítéletet.
1954
December 18-án rehabilitálják.
Milyen származású volt?
Iszaak Babel orosz zsidó kereskedőcsaládban született az odesszai gettóban, Moldavankában. Szülei, Manus és Feyga Babel, 1903-ban Nyikolajevbe költöztek, de az 1905-ös pogrom elől visszamenekültek Odesszába. Odessza később gyakran felbukkan az elbeszéléseiben, és a város is lerótta tiszteletét híres szülötte előtt: 2011-ben avatták fel emlékművét és utcát is elneveztek róla.
Milyen középiskolai tanulmányokat folytatott?
Eredetileg az I. Miklós Kereskedelmi Iskolában szeretett volna továbbtanulni, de ehhez túl kellett jutnia a zsidó kvóta követelményein. Bár ehhez megfelelő jegyekkel rendelkezett, helyét végül egy másik tanuló kapta meg, akinek szülei kenőpénzzel szerezték meg a bejutási helyet. Így tanulmányait magántanulóként végezte, a szülei által fizetett tanárokkal. A hagyományosnak tekintett iskolai tantárgyak elvégzése mellett megtanult jiddisül, héberül, angolul, németül, emellett tanulmányozta a Talmudot és zeneórákat is vett. Mindemellett kiválóan beszélt franciául, oly annyira, hogy 16 évesen első elbeszéléseit is ezen a nyelven írta. Később a franciául írt szövegeit elvetette, mert erőtlennek találta őket, így nem is maradtak fenn.
Barátságot ápolt Maxim Gorkijjal?
Babel 1916-ban Pétervárra megy, ahol felkeresi Maxim Gorkijt. A találkozásból barátság születik, és még ennél is több: Gorkij Babel patrónusa lesz. Ez nem csak publikálási lehetőséget jelentett Babelnek, de Gorkij tanácsokkal is ellátta az írót mind művészi, mind politikai téren. Megismerkedésükkor arra buzdította Babelt, hogy szerezzen több élettapasztalatot, míg a Marija című színdarabja olvasásakor, észlelve, hogy a darab nem követi a szocialista realizmus követelményeit, nem csak művészi kritikát fogalmazott meg, de figyelmeztette is barátját, hogy a darab „politikai ellentéteket” válthat ki, amelyek „személy szerint rá nézve károsak lehetnek”.
Hány felesége volt?
Babelnek hivatalosan egy felesége volt, Jevgenyija Gronfein. 1919-ben házasodtak össze, házasságuk azonban 1925-ben zátonyra futott Babel sorozatos hűtlenségei miatt. Jevgenyija Párizsba költözött, Babel pedig viszonyt kezdett Tamara Kashirinával, akitől egy fia született: Emmanuil Babel. Babel végül szakított Kashirinával, kibékült a feleségével, és 1929-ben megszületett lányuk, Nathalie Babel Brown (1929-2005) aki később apja munkásságának szakértője és gondozója lett.
Babel 1932-ben megismerkedett Antonina Pirozskovával, akivel 1934-ben összeköltözött. Mivel Babel hivatalosan házas volt, nem vehette feleségül Pirozskovát, csupán élettársak voltak, kapcsolatukból pedig szintén egy lány, Lydia Babel született.
Babel felesége azonban nem tudott az író másik családjáról és a halálhírét is csak híresztelésnek tartotta; meg volt róla győződve, hogy férje valahol száműzetésben él. A szovjet államapparátus azonban számontartotta Jevgenyiját. 1956-ban Párizsban meglátogatta Ilja Ehrenburg bolsevik forradalmár és történész. A látogatás alkalmával felfedte előtte férje halálát, ugyanakkor arra kérte, hogy írjon alá egy, a háború előttre visszadátumozott válási papírt, amit Jevgenyija kategorikusan visszautasított. Nathalie Babel Brown szerint a kérés mögött a KGB állt, mivel a Szovjetunió jobban örült volna, ha Pirozskovát tekinthetik Babel hivatalos özvegyének, mintsem az emigráns Jevgenyiját. Érdekes csavar a történetben, hogy végül Babel mindkét lánya az Egyesült Államokba költözött és ott élték le az életüket.
Az elbeszélések mestere
Babel műveinek jelentős része megsemmisült, más források szerint továbbra is orosz archívumok mélyén pihen. Bár a fennmaradt szövegek csupán egy bő kötetnyit tesznek ki, témaválasztásai, tömör, éles, sokszor brutális leírásai nem véletlenül váltottak ki a maga korában, és később is elismerést.
A Lovashadsereg (1926) című elbeszéléskötete a lengyel-orosz háború alatt átélt tapasztalatait örökíti meg, kendőzetlen brutalitással. Az elbeszélések Babel szerint is fordulópontot jelentettek a pályáján. Mint maga írta, „Csak 1923-ra tanultam meg, hogy miképp tudom kifejezni a gondolataimat egy tiszta és nem túl hosszú módon. Ezután visszatértem az íráshoz.”
Ugyanakkor Bugyonnij, aki alatt a háború idején szolgált, egyenesen Babel kivégzését követelte, amiért rossz színben tüntette fel szövegeiben a Vörös Kozákokat.
Másik jelentős elbeszéléskötete, az Odesszai történetek (1931) Odessza gettójába, Moldavankába kalauzolja az olvasót. Főszereplői zsidó gengszterek, akik egy bűnszövetkezetbe tömörülve élik hétköznapjaikat vezérük, Benya Krik irányítása alatt.
Színpadi művei
Babelnek két színműve maradt fenn: az Alkony című dráma az Odesszai történetek színpadra alkalmazott változata, 1927-ben mutatták be Odesszában. Vegyes fogadtatásban részesült. A kor szellemének megfelelő pozitív kritikák kiemelték az apa-fiú konfliktus hiteles ábrázolását és a szerző antiburzsoá hozzáállását. Az 1928-as moszkvai premier utáni kritikák azonban az említett antiburzsoá hozzáállást ellentmondásosnak és gyengének találták, így le is vették a repertoárról.
Babel másik darabja, a Marija azonban a bemutatót sem érte meg. Az 1935-ben írt színdarabot a Moszkvai Művész Színházban mutatták volna be, de a Belügyi Népbiztosság már a próbák alatt letiltatta a drámát. Ugyan Gorkij a következő módon nyilatkozott a műről: „(Babelnek) baudelairiánus vonzalma van a rohadó húshoz”, a premier megakadályozása valószínűleg inkább a darab témájával, mint stílusával függött össze. A mű hiteles képet adott a korabeli viszonyokról, a fekete piacok, politikai korrupció és koncepciós perek világáról.
Irodalmi hatása
Bár írói tevékenysége politikai szempontból ellentmondásos volt, jelentőségéhez, tehetségéhez a Szovjetunióban sem fért kétség. Jól mutatják a kor viszonyait Borisz Paszternák sorai emigrációban élő apjához: „Tegnap elolvastam az Alkonyatot, Babel egy színdarabját, és életemben majdnem először találtam úgy, hogy a zsidóság, mint etnikai tényező egy pozitív, problémamentes jelentőségű és hatalmú jelenség… El kellene olvasnod ezt a jelentős színművet”.
Marija című darabja nagy népszerűségnek örvendett az 1960-as évek során a nyugati egyetemi körökben. Az első Oroszországon kívüli bemutatójára a Stanford Egyetemen került sor 2004-ben Carl Weber, Bertold Brecht tanítványának rendezésében.
Emellett Babel egyértelműen számos írót inspirált, többek közt Jorge Luis Borges-t, Hubert Selby-t, és George Saunders-t vagy Philip Roth-ot.
A forgatókönyvíró
Anyagi gondjai enyhítése végett kezdett el forgatókönyveken (beleértve propagandafilmeket is) dolgozni. Több némafilmnek írta a forgatókönyvét, így a Benya Kriknek is, melyhez az alapanyagot az általa írt Odesszai történetek szolgáltatták. A filmet 1927 elején mutatták be, akárcsak a Sólem Aléchem azonos című regényéből készült Vándorcsillagokat, melynek szintén ő írta a forgatókönyvét.
Az 1930-as években is több forgatókönyvön dolgozott (1936-ban például Eisensteinnel), de végül ezen filmek egyike sem került megvalósításra. Kivételt a Mark Donszkoj rendezte Gorkij-trilógia jelentett, melynek harmadik részén dolgozott forgatókönyvíróként, de letartóztatását követően levették nevét a stáblistáról.
Politikai nézetei, tevékenysége
1918-ban írt cikkeiben még afölött sajnálkozott, hogy Lenin új gazdasági tervét nem alkalmazzák szélesebb körben, illetve különböző propagandafilmek forgatókönyvén is dolgozott, ugyanakkor nem jelenthető ki, hogy a rendszer propagandistája volt, ahogy az sem, hogy a rendszer ellenségeként működött. A közte és a fennálló hatalom közötti viszonyt sokkal inkább megmagyarázza maga a kor és a sztálini totalitárius diktatúra világa. Letartóztatásakor kémkedéssel (Ausztria és Franciaország számára) és trockizmussal vádolták, bizonyítékul pedig többek között Párizsban élő feleségével váltott levelei szolgáltak.
Az 1930-as években meghirdetett szocialista realizmus visszavetette írói termékenységét, de továbbra is a rendszer kegyeltje maradt. Házat kapott a Moszkva melletti Peredelkino íróközösségében és szovjet íróként tartották számon. Így kijelenthető, hogy kivégzéséhez sokkal inkább a korszellem és az írásai tartalma járult hozzá, mintsem nyílt vagy rejtett politikai meggyőződése. Íráskor nem a rendszer elleni lázadás, hanem a valóság hiteles visszaadása és művészi ambíciók vezették. Ambivalens megítélését jól mutatja Sztálin halála utáni rehabilitációja, mikor újra kiadták írásait, de kicenzúráztak belőle bizonyos részleteket, például ahol Trockijt említi.
1894.7.1 – 1940.1.27